Fő étkezéseinket
általában levessel kezdjük. A leves tápláló anyagain kívül még élettani
szempontból is jelentős. A gyomorban tágító hatást vált ki, gazdag ízanyagai az
étvágyat fokozzák és az emésztést elősegítik.
Jó levest főzni nem
egyszerű dolog még akkor sem, ha technikai kivitele nagyon egyszerűnek látszik.
A leves kellő sűrűségét, simaságát és fűszerezését eltalálni, fejlett ízlést
kíván. A levest rendesen többféle ízanyagokkal fűszerezzük: só, hagyma,
paprika, bors, ecet, cukor, zöldpetrezselyem, zellerlevél, babérlevél, tejföl
stb. Azonban a helytelenül alkalmazott fűszerezés elrontja a leves jellegét. Pl
egy túlédesített paradicsomleves. Minden levesnek adjuk meg a külön ízét, mert
ha pl. minden levest pirospaprikával ízesítünk, konyhánk nagyon egyhangúvá
válik.
A leveseknél egy
személyre 2-3 dl vizet számítunk. Ha főzés közben a vízből sok elapad, a
szükséges mennyiséget főzéskor pótoljuk. A levesfőzés főszabálya, hogy lassan,
kellő ideig főjjön. Ha nagyon forr, kevés víz hozzáadásával csendesítjük és a
tűzhely szélére húzzuk. Az erős forrással készült leves kellemetlen, lúgos ízű
lesz. A levest kötőanyagok hozzáadásával sűrítjük, ilyen: a liszt, tojás, de
készítünk leveseket kötőanyag nélkül is, ezek a híg levesek. Pl. gulyásleves. A
levesnek a rántás hozzáadása után 15-20 percig főnie kell, mert különben erősen
kiérzik a rántás íze. Ha a rántást már hozzáadjuk a leveshez, csendesen, félig
befödve főzzük, mert különben hamar kifut és ilyenkor a legértékesebb anyagok
vesznek el. A levesbetétet, galuskát, metéltet mindig tálalás előtt pár perccel
főzzük a levesbe, mert a galuska elcsirizesedik, a metélt elázik.